Mostanában nagyon rossz a közérzetem. Egyszerűen olyan jó lenne elmenni egy szigetre egyedül, de nem egy napra, nem egy hétre, hanem sok időre. Próbálom a rossz kedvemet leplezni, azzal hogy egy mosolygós maszkot rakok az arcom elé (persze képletesen), ami általában beválik. Még én is elhinném magamról, hogy jó kedvem van ha kívülről látnám magam, nem belülről.
Nem tudtunk sok mindent a világról és annak szörnyűségeiről. Nem kellett a felvételi miatt aggódnunk, nem kellett tanulnunk és a jegyeink miatt idegeskednünk. Csak elmentünk reggel az oviba ahol egész nap játszhattunk a barátainkkal, minden délután aludtunk, amit akkor utáltam, de most bármit megadnék, hogy minden nap nyugodtan aludhatok délután egy nagyot. Nem voltak olyan dolgok, hogy egyszer a 'barátodat' szereted, máskor pedig a pokolra kívánod. Nem érdekelt, hogy hogy nézünk ki...hogy áll a hajunk, milyen ruha van rajtunk.
Nem voltál szerelmes senkibe, vagy ha igen az is csak gyerek 'szerelem' volt. Nem voltak olyanok akiket szerettél volna de sosem kaphattad meg őket, és nem voltak olyanok akik téged szeretnének, de sosem kaphatnak meg.
Most itt vannak a nyakamon a szóbelik... kettőre megyek. Az egyiktől nem félek, mert csak beszélgetés, de a másiktól igen, mert ma néztem, meg hogy nagyon sokat kellene készülnöm.
A farsangról csak annyit, hogy nem volt annyira jó amennyire képzeltem. Nem voltam olyan 'szép' amennyire képzeltem. Kicsit unalmas, volt de nyugis. Jó volt így eltölteni az utolsó farsangunkat együtt az osztállyal.
Szeretlek Titeket.♥
Amikor hazajöttem mérhetetlen rosszkedv uralkodott el rajtam. Mostanáig sem tudom mitől. Képes lettem volna minden miatt sírni. Lehet, hogy egyszerűen csak fáradt voltam és nyűgös, de iszonyat rossz érzés volt.
Tegnap Virággal lementünk kocsonyára...sok minden nemvolt sétáltunk. Ennyi.
Páá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése